Ahhoz, hogy bármi történjen velünk, először ki kell merészkednünk a világba. Próbára kell tennünk magunkat, be kell vállalnunk olyan helyzetetket, amelyeket korábban nem tettünk. 

„Tudom, ez a létező legfárasztóbb nevelési tanács, de meggyőződésem szerint az egyetlen, ami valóban működik: önmagunkat alakítsuk olyanná, amilyenné gyermekünket nevelni szeretnénk!”

Eddig is tudtam, hogy fontos az elengedés. A régi negatív gondolatok, a viselkedésminták elengedése az első lépés a változás útján. Ebben a pár napban rá kellett ébrednem, hogy az elengedés ennél sokkal többet jelent. Naponta, óráról-órára, sőt minden pillanatban el kell engednünk az előző pillanat eseményeit, a felmerülő gondolatokat és érzelmeket.

A lelki egyensúly nem azt jelenti, hogy semmi sem fog kibillenteni, hanem azt, hogy hamar visszatérsz az egyensúlyi állapotodhoz. Annyi minden inger ér minket! Jó és rossz, épp annyi rossz, mint jó! A hangsúlyt viszont magunk helyezzük, ha nagyobb jelentőséget tudajdonítunk a jónak, ha jobban tudunk örülni, mint a rossz dolgokon búslakodni, akkor túlsúlyban lesz a JÓ. 

Állítsd össze a saját receptedet! Milyen összetevők nem hiányozhatnak az életedből?

Az elmúlt egy hét sok mindent felszínre hozott. Ma már eljött az első leltár készítésének az ideje. Változott valami az életemben? Van bármi is, amit másképp csinálok? IGEN, van.

Utálom, ha irigy vagyok másokra. Ha kicsinyes vagyok. Csalódott. Elégedetlen. Nem tudom elhinni, hogy ez még jobb lehet. Reménytelennek látom a jövőt. Másnak könnyebb. Nekem miért nem? Miért nem vagyok elég erős? Miért nem vagyok elég kitartó? Türelmes? Nekem miért nem megy?

A külső körülmények összeesküdtek ellened? Soha nem te vagy a hibás? Ki tehet róla, hogy nem érzed magad jól a bőrödben? Az események áldozata vagy? Függyetlenül tőled tönkre ment az életed? Más tehet róla? Mégis ki? A szomszéd? A szüleid? A család? Az égiek? 

Mivel minden, ami megfigyelhető a tudatunk része, jelentős kérdés, hogy létezik-e egyáltalán valami a tudatunkon kívül. Gondoltad volna? 

A boldogságot kiharcolni nem lehet. Ez egy illékony, finoman szőtt állapot, ami vagy van, vagy nincs. A boldogságot csak FELISMERNI lehet. Érzed és tudatosul benned, hogy boldog vagy. Így működik.  

A második nap máris próbatétel elé állított. Kivülről figyelem magam. Kíváncsian várom, hogy viselkedek a különböző hétköznapi (amúgy szokásos) helyzetekben. Felül tudok emelkedni a problémákon? Meg tudom őrizni a magabiztosságom? Továbbra is jól érzem magam a bőrömben? Akkor is, ha éppen dolgozok, beteg a gyerek, vagy éppen nem történik semmi?