„Tudom, ez a létező legfárasztóbb nevelési tanács, de meggyőződésem szerint az egyetlen, ami valóban működik: önmagunkat alakítsuk olyanná, amilyenné gyermekünket nevelni szeretnénk!” Dr. Kádár Annamária

 

Bárcsak mindenki magánál kezdené a nevelést! Tényleg nagyon hasznos tanács, az egyetlen őszinte módszer. 

 

A gyerekek segítettek ráébredni, hogy fontos vagyok. Szirénáztak, ha rossz volt a hangulatom, azonnal átragadt rájuk az elégedetlenség. Érzékeny vevőikkel veszik szüleik hangulatát, és felerősítve, mint egy rádióadó sugározzák vissza. A családot körbeveszi egy burok, egy közös energiamező. Ha ebbe diszharmóniát oltunk, akkor megmérgezzük azt. Minden szülő tudja, hogy a gyerekek tükröt állítanak nekünk. Őszinték és jó értelemben véve egyszerűek. Természetesen viselkednek, alkalmazkodnak a legkülönbözőbb helyzetekhez, tele vannak érdeklődéssel, felfedezési vággyal és élni akarással. Nekik még jó élni. Rá tudnak csodálkozni a mindennapok csodáira, olyan magukkal hozott bölcsességgel rendelkeznek, amit a felnőtt emberek hajlamosak elfelejteni. Igazán tudnak játszani, örülni, figyelni és szeretni. A mi feladatunk, hogy megőrizzék ezt a tudást. Ne rontsuk el őket, menekítsük át gyermeki énüket a felnőttlétbe!

 

A gyerekek az elsők, a legfontosabbak. Számukra pedig én vagyok az. "Légy te mindig nagyon boldog, édesanyám!" Hangzik az anyák napi dal. Szerencsések azok a gyerekek, akiknek kiegyensúlyozott az anyukájuk. Ha jót akarok nekik, akkor sosem késő magamon munkálkodnom. Szeretném megadni nekik azt az örömöt, hogy engem boldognak látnak, hiszen ugyanezt kívánom magamnak, látni őket felnőni és boldogan, teljes életet élni.

• Anyu, te miért nem játszol? - Kérdezte tőlem az öt éves kisfiam.
• Sokszor játszunk együtt - magyarázkodni kezdtem, hiszen tényleg gyakran szállunk be egy közös családi szembekötőcskébe, fogóba, bújócskába.
• Tudom, de te egyedül miért nem játszol már? - Ekkor értettem meg, hogy mire gondol. Miért nem azzal töltöm a napomat, hogy boltosat, papás-mamásat, iskolásat, rendőröset játszok. A gyerekek az életre készítik fel magukat a játékaikkal, várható helyzeteket imitálnak, gyakorolnak. Mi, felnőttek, már nem próbálunk, a premieren "élő adásban" improvizálunk. 
• Mert én már igaziból élek. - Válaszoltam büszkén.