Sokat gondolkozhattam volna a találó címen, de nem tettem. Nem akartam, hogy agyonagyalt, túlfacsart, motivációs, manipulatív címnek tűnjön. Akit érdekel, majd elolvassa. Akit nem, az pedig nem. Három szó. Kérni, tenni és köszönni. Kinek mit jelent ez a három szó nem árt tisztázni, továbbá a boldog életről alkotott tévhiteket is szeretném eloszlatni. A boldogság nem egy habos, rózsababos álom, inkább a teljes élet. Az érzelmi skála megélése, tapasztalatok, élmények szerzése, amelyekből a jókat építőkövekként a személyiségünk részeivé gyúrhatjuk, a kevésbé jókat pedig kukába dobhatjuk, persze amit le kell belőle vonni, azt nem árt elraktároznunk a későbbiekre. Az érzelmek megélése, lehetőleg a szélsőségek elkerülésével értendő, számomra a kiegyensúlyozott lelkiállapot nem engedi meg a nagy ambivalenciákat, persze kinek mi fér bele, mire lett szocializálva, hol a külső komforzóna határa. A boldog élet teljes élet. A maga velejével, borsával, néha a maga unalmával. A befelé fordulás éppoly fontos, mint a nagy kalandok. Nem élvhajhászatról van szó, az élményszerzés álljon egyensúlyban a belső munkával. Úgyis mondhatnám, hogy egyensúlyban fog állni. Ha akarjuk, ha nem. Ha tudomásul vesszük, és akkor is ha nem. A kiugró csúcsokat pokoli mélységek fogják kompenzálni. Mindig csak annyit markoljunk a jóból, amennyit meg tudunk engedni magunknak.