Kérni tudni kell!

Nézz körül az életedben. Tetszik, amit látsz? Elégedett vagy? Ezt akartad? Úgy is mondhatnám, hogy ezt akartad. Kijelentő módban, mert nem történik valami anélkül, hogy te ne vetted volna ki belőle a részedet. Az első és legfontosabb, hogy vállald a felelősséget az életedért. Ezt valaki akarta, ami lett. Méghozzá te. Lehet, hogy nem konkrétan, lehet, hogy nem pont így, de ezt te akartad, te csináltad, te idézted elő vagy te vonzottad be. Valamilyen módon te vagy érte a felelős. Persze mondhatod, hogy nem, ha nem vagy kész vállalni a felelősséget a saját életedért. Szóval a felelősség azért fontos, mert most a kezedbe akarod venni az irányítást az életed felett. Ha eddig ezt nem tetted meg, vagy nem elég jól akartad a jót, akkor hajrá! Ideje változtatni! Kérni kell, amit szeretnél. Ahhoz tudni kell, hogy mit szeretnél. Önismeretre fel! Aki nincs tisztában magával, az nem tud határozott választ adni arra a kérdésre, hogy mit szeretnél. Hagyjuk a sablonokat. Pénzt, nyaralást, utazást, sok pénzt? Sok nőt? Jó egészséget? Ezt szeretnéd? Tudnod kell, hogy mit szeretnél, mi lenne jó neked. Tehát első az önismeret, aztán utána jöhet a megfogalmazása annak, hogy mit szeretnél, mi történjen. A legegyszerűbb tanácsom az, hogy gondolj arra, amit szeretnél, hogy megtörténjen. Ne a félelmek, az aggódás, a kétségek vagy más negatív érzelmek irányítság a gondolataidat! Pozitívan gondolkodj. Te határozod meg a fókuszt, ne attól féj, hogy elbotlasz, hanem gondolj arra, hogy sikerrel veszed az akadályt. Ugyanaz a dolog két nézőpont. Válaszd a pozitív nézőpontot. Rengeteg módszer segít ebben, mindenki megtalálhatja a hozzá leginkább passzolót. Rendbe kell tenni a gondolatainkat, aztán tudatosan fokuszáljunk arra, amerre haladni szeretnénk. Ha ezzel megvagyunk, akkor lehet kérni. Kérhetünk az univerzumtól, az angyaloktól, Istentől, magunktól, a jó szerencsénktől, a gondviseléstől, embertársainktól. Kérni kell. Egyszerűen, érthetően, lényegretörően és okosan. Tegyük hozzá, hogy miért kérjük és játszunk el a gondolattal, hogy a kérésünk teljesül. Milyen érzés?

Amikor a kulcs a boldog élethet először megfogalmazódott bennem, akkor így szólt: kérni és köszönni. Aztán arra gondoltam, hogy ez így annyira egyszerű, hogy ki kell egészíteni valamivel. Bele kell tenni egy burokba, így született meg a kérni, tenni és köszönni. Tenni kell. Haladni kell a kijelölt irányba. Minden nap megkérdezhetjük magunktól, hogy mi az, amit már ma megtehetek, hogy közelebb kerüljek a céljaim eléréséhez. Amit megtehetek, azt meg is kell tenni. Ha pénz kell, akkor ne felejtsünk el dolgozni, ha kapcsolatra vágyunk, akkor menjünk emberek közé. Ez evidens. Ha fogyni szeretnék, akkor elmegyek mozogni. Ha kopognak, akkor kinyitom az ajtót. Nem akadékoskodok, amit lehet megteszek. Haladok. Kérek valamit, amit szeretnék, hogy megtörténjen, aztán teszek érte. Nap mint nap, sőt percről perce.

Köszönni. Szívből, őszintén, örömmel. Ne felejtsünk el örülni, ha valami jó történik velünk, ha észreveszünk valami szívderítőt. A köszönésben benne van maga a hála, amit akkor érzünk, amikor teljesül a kérésünk. A kérés pillanatában érezzük a hálát! Legyünk hálásak mindazért a jó dologért, ami eddigi életünkben történt velünk és azért, amink már most van. Ha érezzük, gyakoroljuk a hálát azért, amit szeretnénk, hogy megtörténjen, akkor a kérés megfogalmazása és beteljesülése között csökkentjük a távolságot.

Közben pedig nem árt észben tartani, hogy néha azért sírni kell, fájni kell és néha üvölteni kell, mert a "boldog" életet megúszni nem lehet.