A harmadik napon egy nagyon egyszerű és praktikus gondolat fogalmazódott meg bennem:

 

A kutyát sem érdekli, hogy jól érzem magam. 

Attól, hogy nekem jobb, még senkinek sem rosszabb.

 

Akkor mi ez a körülöttem ólálkodó bűntudat? Talán valami társadalmi összeesküvés részesei vagyunk, hogy itt kérem keseregni, panaszkodni és tökösen szenvedni kell? A magyar valóság, vagy a civilizált lét, esetleg a fogyasztói társadalom követelménye ez velünk szemben? Vagy a média által folyamatosan közvetített apokalipszis hatása? Az erőszak, a szegénység, a kizsákmányolás áradatában nem illik boldognak lenni? Fásultan, lehajtott fejjel közlekedik, akiben van némi jóérzés? Érzéketlen vagyok, ha nem veszem fel a világ fájdalmát? Bocsánatot kérek, de nem tartok veletek.

 

Megdöbbentő volt számomra a felismerés, hogy nekem eddig mindenért bűntudatom volt. Bűntudatom volt, ha pihentem. Bűntudatom volt, ha hangosan nevettem, ha sokat ettem, ha jól éreztem magam, vagy ha rosszul. Bűntudatom volt, ha csináltam valamit, de akkor is ha nem. Életvezetési tanácsokat adhattam volna önsorsrontóknak.

FIGYELEM, csak erős idegzetűeknek! Tíz tipp, hogy még szarabbul érezd magad a bőrödben:

1. Ne csinálj semmit, hátha elrontod!
2. Légy szigorú magaddal szemben, neked tökéletesnek kell lenned!
3. Próbálj megfelelni mindenkinek, hamar elveszíted majd a fonalat!
4. Ócsárold magad, így könnyen leépítheted az önbizalmadat!
5. Légy következetlen!
6. Hazudj magadnak, áltasd magad!
7. A vágyaiddal ellenkezőleg cselekedj! 
8. Ne hallgass a szívedre!
9. Fintorogj a tükörbe, húzd le magad!
10. Ne reménykedj, ne hidd, hogy bármi jobb lehet!

 

Választás kérdése. Nem könnyű ezt beismerni, de senki sem tartott pisztolyt a fejemhez. Ez egy tanulságos önvizsgálat volt a részemről. Húzóerő lehet a környezet. Ha annak az öt embernek az átlaga vagyunk, akik körülvesznek minket, akkor csak jól kell megválasztani ezeket a prominens személyeket. Minden küldetéshez cinkostársak kellenek.