Új szokásom a boldogságom
2004. február 17.
Már jön a tavasz! Hurrá, hurrá, hurrá. Ma reggel úgy ébredtem, ahogy meg vagyon írva az amerikai sikerkalauzokban: minden nap hozhat valami újat, valami jót, valami kihívást. Kipattantam az ágyból, készen minden szépre és jóra.
Remélem, hogy ma tényleg felhívnak a Szerencsejáték Zrt-től:
- Elnézést a zavarásért, igazán nem szeretnénk alkalmatlankodni, tudjuk, hogy nem adott fel lottót, de megnyerte az ötöst.
HAJRÁ CSAJOK!
KEZDJÜNK ÚJ ÉLETET
2005. szeptember 04.
Elvesztettem a jegygyűrűmet! Rápillantottam a kezemre és a gyűrűsujjam barna bőrén apró fehér karika jelezte a helyét. Azt gondoltam, hogy kész vége, odalett. Hiába próbáltam felidézni, hogy mikor láttam utoljára. Aztán próbáltam összeszedni magam, arra gondoltam, hogy biztos ma vesztettem el, különben már korábban feltűnt volna a hiánya (annyira feltűnő volt az üres kéz!!), talán csomagolás közben a táskába ejtettem. Ez jó ötletnek tűnt, az egyetlen jó ötletnek, hiszen így még előkerülhet kipakoláskor. Nem volt időm kipakolni a táskát, majd újra bepakolni indulás előtt, ezért csak reménykedhettem benne, hogy meglesz. Ha pl. úszás közben csúszott le az ujjamról, vagy valahol séta közben, akkor biztos, hogy többet nem látom. Magamban latolgattam az esélyét, hogy mi a valószínűbb. Talán nem is létezik "idő", szabadon utazhatunk benne, ha úszás közben a medence aljára süllyedt, akkor most átírom a múltat, és visszahúzom az ujjamra, és csomagolás közben diszkréten a táskába esjtem az áldozatot. Ennyi. El van intézve. Így otthon még megkerülhet. SOHA NEM KÉSŐ azt gondolni, hogy meglesz egy elveszett tárgy!
Este kipakoláskor már egész máshol jártak a gondolataim, a gyűrű persze meglett. Köszönet érte:)
2005. szeptember 09. PÉNTEK reggel
Vajon mi lesz ma? Szinte félek. Az elmúlt napokban nem találtam magam... Lehet, hogy terhes vagyok? Minduntalan próbálok mélyen magamba nézni, hogy választ kapjak, de hiába a válasz, ha nem hiszek magamnak. Változás előtt állok. Nagyon is! És félek! Főleg attól, hogy ledermedek, lefagyok, és megint nem lépek se jobbra, se balra. Ha az élet egy folyó és én benne sodródom, akkor azt hiszem, hogy a szélén, görcsösen, benyúló ágakban kapaszkodva haladok (olykor a sodrással ellentétben). Küzdöm magam előre, ágról-ágra, egy bizonyos irányba? Jó irányba? Így aztán nem fog velem soha semmi meglepetés történni.
Szeretném elengedni az ágakat, karokat, sodródni akarok végre szabadon. Talán nekem is tartogat valamit az élet, talán tartogatok még valamit a magam számára! Talán hoz valami újat a mai nap! Édes Istenem! Hozzon valami újat, boldogítót a mai nap, találjam meg magam, ne ártsak vele senkinek!
2005. szeptember 10. szombat
Ma reggel ismét feltettem magamnak a kérdést. Terhes vagyok? ...
Azt hiszem, hogy igen, terhes vagyok és kislány lesz, Cica személyesen:) Tegnap azon gondolkoztam, hogy miért ilyen nehéz választ kapnom a kérdésemre. Miért? Aztán két dolog jutott az eszembe:
1.) Ha a kérdésre gondolok, akkor válaszképpen mosolyra húzódik a szám. Ez nyílván jelent valamit!
2.) Néha éreztem, hogy betársult mellém valaki! Nem vagyok egyedül érzésem van. Egy másik lélek jár velem kézenfogva.
Most megyek a tesztért, azért nagyon izgulok, hogy mi lesz. De addig is ideírom, hogy szerintem TERHES VAGYOK!
...
IGEN!!! A teszt szerint is!
Most mi van?:D
2005. szeptember 11. vasárnap
A világ mától boldog hely.
2005. szeptember 19. hétfő
Napok óta el vagyok havazva. Hányingeres lettem, de szerencsére már javul. Ma már jobb napom volt. Unalmas, szép őszi nap. Nem kísértett semmi és senki. Nem úgy, mint álmomban, reggelfelé Cicit láttam. Szomorú volt és felnőtt cica. Bár nem biztos, hogy szomorú, lehet, hogy csak az érzés volt az. Álmomban láttam magam, ahogy a padláson a helyét szagolgattam.
2005. október 07. péntek
Csak röviden:
- Elsőre nem lett ötösöm a lottón.
- A bébinek minden jót szeretnék megadni, most vagyunk 9 hetesek:)
- "A katarzistól nem maradunk hülyék." Müller Péter
- A hétvégén szeretnék pihenni és feltöltődni, gondolatok KIKAPCS!
2005. november 1. Mindenszentek napja
Nem rég a karmáról beszélgettünk Árpival, arról, hogy a sok személyes karma hogyan hat egymásra, és hogyan alkot egy közös "kollektív" karmát. Kicsit kiábrándító a szabad akarat szempontjából, hogy nem függetlenítheted magad a "többiektől", olyan kiszolgáltatott érzés. Minden Egy és midenki csak egy Egésznek a parányi része.
Volt még valami, ami mostanában foglalkoztat, amint eszembe jut leírom, de most hív a család ebédelni, és pocaklakó is éhes.
"Én nem vagyok a híve ennek a divatnak, ami ma itt dívik... Tudom, hogy ez egy materialista világ, amiben élünk, de én nem vagyok az." Müller Péter
2006. január 1. Boldog Új Évet!
Pont két hónapja, hogy nem írtam. Azóta nem sok változás történt, a céljaimat szeretném írásban látni, hogy már ezzel is elindítsam őket a megvalósulás útján. Múlt éjjel azt mondtam: legyen olyan az új év, mint az óév volt, rosszabb ne.
A 2006 legyen az az év,
amikor Árpi végleg kigyógyul a derékfájásból, jobb munkát talál, ahol megbecsülik, ahol maga is elégedett lehet,
amikor megszületik első, egészséges kisbabám, szerencsés szülést, jó egészséget, hosszú, teljes életet kívánok az új jövevénynek,
amikor hastáncra járok,
amikor új autót veszünk és tovább szépítjük az otthonunkat,
amikor boldogan telnek napjaim,
amikor megvalósítom önmagam,
amkor a tesóm talál valami melót és férjhez megy.
Mindnyájunknak béke és szeretet! Ehhez kérem áldástokat Istenek!
2006.január 28. szombat
Hamarosan agykontroll tanfolyamra megyek! Már megvannak a jegyek, remélem bírni fogom.
Árpi az elmúlt pár napban hajszálnyival jobban érezte magát (ránézésre több volt az, mint hajszánlnyi, szinte ragyogott), jó lenne ha így folytatódna a javulás. A terhességgel kapcsolatos aggodalmaimat igyekszem kordában tartani, a másállapot csodálatos, lelkesen írom a babanaplómat. Bízom magamban, bízom a babában és a gondviselésben is. Szakadjanak le rólunk a cipelt terhek, ezt kívánom magunknak.
Még egy álom ide kívánkozna, de közben megéheztem... A gonosz démonokkal nem az evilági énünkkel kell megküzdenünk. Erre jöttem rá - dióhéjban. A rémálmaiban a szörnyek és szellemek mindig olyan hatalmasak, erősek, én meg ebben az emberi bőrömben állok velük szemben. Rájöttem, hogy van egy álombeli másik énem, a "sötét oldalam". Mától azt küldöm majd a ringbe... és máris szűnik a tehetetlenség érzése. Ez a személyiségem csak erre az életre szól, ezeket a feladatokat kell, hogy megoldja, ehhez meg is van minden képessége.
Jöhet a reggeli:)
2006. március 04. szombat
Megvolt az agykontroll. Szuper volt!! Ezeket a technikákat alkalmazni fogom:
- elme tükre (derékfájásra és új állásra),
- szubjektív kommunikáció (bárkivel bármit megbeszélhetek),
- pohár víz technika (hogy megtaláljam azt a tevékenységet, amiben kiváló vagyok),
- labor és segítők (szülés, gyógyítás).
2006. március 20. hétfő
Mivel nem naponta írok, úgy repül itt az idő! Most azért keszekusza az írásom, mert ágyban fekve, szénceruzával írok. Árpi még alszik mellettem és nem akarom zavarni. Az erő kontra erőt olvasom. Nagyon lassan és régóta. Szóról szóra kell haladnom, nehéz a felfogásom:) Írok egy könyvlistát, amit jó lenne beszerezni és a nappali polcán tartani.
- A most hatalma
- Mennyei próféciák
- Végső valóság
- Farkasokkal futó asszonyok
- Wicca
- Titkos tanítások
- Erő kontra erő
A lista nem teljes, de azt tervezem, hogy majd bővítgetem.
2006. május 1. 07:30
Másfél hónapja nem írtam. Lássuk csak, mi történt azóta..?? Árpi megkapta az új állást! Köszönöm Istenek! A rossz hír az, hogy pár napja fáj a dereka, előre izgul, hogy fog tudni helytállni így az új melóban. Remélem, hogy mire felébred, máris jobban lesz. Anyukáját nem rég műtötték, április 21-én. Könnyű volt megjegyezni a dátumot, mert anyukám szülinapja és a kisbabám első NST vizsgálatának a napja. Nagy Nap! Remélem az anyukája meggyógul és jól jön ki ebből az egész betegségből. Maga miatt is, de legfőképpen Árpi miatt.
Az első NST után jól összevesztünk, hogy miért nem vagyok képes kinyitni a számat vagy legalább kiprovokálni egy ultarhangos vizsgálatot, mert utoljára 9 hetesen nézte meg a babát a "választott orvosom". Volt ebből nagy hiszti, sírás-rívás és egy pocsék-szar nap. Eddig egy jó és két rossz hír a mérlege ennek a bejegyzésnek. Sőt három rossz, ha belevesszük a derékfájást is... Nem akarom gyűjteni a rossz híreket, inkább ráfújok az oldalra és csiri-bí csiri-bá, el is tüntetem őket.
A szüléssel kapcsolatban szerettem volna írni eredetileg. Három napja nagyon türelmetlen lettem, de (de-de-de) nem akarok türelmetlen lenni. Péntek este vihar volt, front, villámlás, dörgés, ami ilyenkor csak kell és elkezdett fájni a hasam alja. Azt hittem, hogy ez már az előfájás, biztos lesz belőle valami. Hősiesen fájtam két órán át (amúgy örömmel). Aztán semmi. Elmúlt. Másnap este megismétlődött az egész. Most már három órán át fájtam és utána még kevésbé tudtam aludni az izgatottságtól és az aggodalomtól. Főleg azért aggódom, mert amióta ez történt, azóta kevesebbet mozog a bébi. Most éppen csuklik a Drága:) Édes kis Bogaram, Bébim, Babám, csak neked ne legyen semmi bajod! Valahogy úgyis kibírom épp ésszel, ha végül épségesen, egészségesen a karomba kaplak téged.
"Ha volt értelme annak, hogy mindeddig kibírtad,
a legszebb verset úgyis, fiad szívébe írtad."
Az utóbbi napok rossz hangulatához nyílván hozzájárult Árpi derékfájása is, hiszen be vagyunk zárva miatta a lakásba. Illetve az eső miatt is. Könnyebb lenne elviselni az utolsó, várakozással teli napokat, ha közben mehetnénk ide-oda. Megnézhettünk volna még három filmet és járhatnánk kávézóba vagy valami. Ez nem így alakult nagy bánatomra és valószínüleg az ő nagy bánatára is. Szóval nem is akarom hangoztatni a dolgot, mert biztos elég baja van. Majd átmegyek anyuékhoz egy kicsit "stresszlevezetni", már úgyis csak a mai nap ilyen gázos, mert holnap ismét hétköznap, reggel készülődhetek, mert 10-kor szívhang! Ha kell, minden nap bemegyek, aztán csak megszülök (még a hétvég előtt:). Igazából én már MA megszülnék!! Most!! Mi lesz, ha nem rohanok időben az ügyeletre és valamit elszúrok. Amilyen töketlen (tökéletlen) vagyok. Miért érzem magam annak? Konkrétan már lehet, hogy most rohannom kéne, mivel tegnap alig mocorgott. Ó-jajj! Mi van, ha már el is vagyok késve. Bízhatok a megérzéseimben? Vannak egyáltalán megérzéseim? És ha vannak, mit is súgnak pontosan? Rohanjak vagy ne rohanjak? A kezem fáj már az írástól és kényelmetlen a póz is, de nem akarom abbahagyni. Szóval behunyom a szemem és megkérdezem a bennem lakozó bölcs-öreg figyelőt, hogy most rohanjak-e vagy sem... (Máris tudom a választ, az jó vagy rossz?) Na mindegy. Szem becsuk és újra kérdez...
Első gondolat: Éhes vagyok, anyu csinálhatnál egy kis bundás kenyeret...
Második gondolat: Ki kell ürítenem a fejem, hogy jöhessen a válasz! ... De szépen esik odakinn az eső..
Harmadik gondolat: Mi volt a kérdés? Újra felteszem. Mindjárt duplán: Szaladjak az ügyeletre vagy ne szaladjak? Jól van a bébi vagy nincs jól a bébi?
...
...
*vár*
...
...
Mire várok? Úgyis kész volt a válasz előre. Ez most akkor nem érvényes? Kétséges. Ki kell mennem pisilni. Folytatom utána.
...
Na megvolt a pisilés. Hol is tartok? Jah, igen. A válasz.
Negyedik gondolat: Úgyis szaladnod kell hamarosan... Ennyi. Na bumm. Ez most megnyugató? Teljes káosz a lelkem, ill. a fejem. Kár is erőltetni ilyenkor a megérzéseket. Inkább csak írok, ami eszembe jut, mert az olyan megnyugtató. Igaz, Kedves Naplóm? Ez hatásos, épp úgy, mint régen. Ilyenkor Te sepregetsz a fejemben. Benned bízom, Te is nő vagy és nyugodtabb, bölcsebb nálam (nincs is miért aggódnod), szóval, ha úgy van, hogy menni kell, akkor majd belecsípsz a májamba, vesémbe, oszt akkor majd szaladok... De legalábbis akkor majd visznek:)
...
Esik még? A wc-n úgy hallottam, hogy igen. Itt csak a hűtő búg és egy-két autót hallani az utcán. A kerekük vizet hány, biztos jócskán esett. Egy madár is cincog azért, akkor talán már elállt... Különben elbújna... De már elbújt.. szóval.. Árpi horkol. Akkor alszik. Jól van, az a lényeg, hogy amikor felkel és kikel az ágyból (még nem volt pisilni), akkor NE FÁJJON A DEREKA!!! NE FÁJJON SEMMIJE!!! Akkor olyan vidám-huncut mosoly lesz a száján, amit annyira szeretek. És a szürke karikák eltűnnek a szeme alól, amiket meg annyira utálok. Azok a fájdalom, a szenvedés jelei... Pfújj! Takarodjatok a házam tájáról!! Olyankor döbbenek rá (sajnos tegnap este is), hogy mennyire fáj neki. Nem csak fáj, hanem FÁJ. Ilyen lehet az igazi, gyötrő fájdalom. Lehet, hogy még nem is éreztem olyat. A szürke-fehér arc, szürke szemekkel.. brr... sose lássam többet Árpi arcán!! SOHA!! SE a családban. Ez a szürke szín.. szenvedő szürkének kéne nevezni.. Na, hangolódjunk pozitívra. Árpinak is új nap a mai (fél tíz lesz??? fel kellett vennem a szemüvegemet, hogy jól látom-e, mert el sem akarom hinni.. mikor lett ennyi?), legyen egy jó nap a mai. Az ő számára is. Egy olyan huncut-mosolyos. Tegnap azt mondta, hogy ő egy túlélő, én meg erős vagyok. Nem tudom, hogy mire mondta, már tegnap este sem tudtam, hogy ez miről jutott eszébe, meg is rémített egy kicsit, mert erről az jutott eszembe, hogy Isten az erősekre méri a nagyobb csapásokat. Amúgy ez nem logikus. Illetve csak annyira az, hogy amire szükségünk van az életben, az a képességünk velünk született, vagy időben a miénk lesz, azaz benne van a "bőröndünkben". Azt kívánom, hogy ne legyen szükségünk az erőre, ne legyen képességünk elviselni a rosszat, mert nem akarom, hogy ilyesmi várjon ránk ezen az utazáson. Legyünk csak gyengék és esendők, mert Isten nyílván kíméli a gyengéket, ill. ha nem hoztam magammal erőt, akkor nincs is rá szükségem ebben az életben.
2006. július 26. szerda
Micukó már 11 hetes, gyönyörűséges szép kisbaba, épséges és egészséges. A szülés sima volt, nagyszerű és tanulságos (azért halálközeli) élmény. Teljesült hát ez a vágyam is! A baba ébredezik, lehet, hogy rövid lesz a mai bejegyzés, pedig lenne sok mesélnivalóm, és kéne új lista is arról, hogy ezután miket szeretnék elérni...
Most mennem kell, talán hamarosan...
2006. szeptember 25.
A hamarosan nem volt túl gyors:) A baba négy hónapos múlt, gyönyörűszép, épséges és egészséges, itt szuszog mellettem. Árpi éppen kezelésen van Pesten. Aug. 21-én rátaláltunk a számunkra megfelelő gyógymódra. Legalábbis eddig szépen javul tőle az állapota és bízunk a további sikerekben. Istenem adj elég kitartást hozzá, úgy érzem, hogy jó úton haladunk. Boldog vagyok és Árpit sem láttam még ilyen boldognak, de sok még a teendő. Azt mondta, hogy amint meggyógyul (már nem is feltételes módban mondja!), kitanulja majd a reflexológiát és ezzel fog hivatásszerűen foglalkozni. Én pedig ingatlanirodát szeretnék nyitni a Gyed után. Még sosem voltam ilyen nyugodt a terveimet illetően. Az országban forr a politika, a kormány az emberek kizsákmányolására készül, rengetegen tüntetnek Pesten. Ez olyan volt, mint egy 1848-as bejegyzés:)) Az túlzás, hogy ijesztő lenne a helyzet, inkább elgondolkoztató.
Hastáncra járok, és autóvásárlásra készülünk! Hurrá!
2013. augusztus 1. Milyen nap is van?
Íme, egy tökéletesen fölösleges időtöltés, az írás. Nem is azért folyamodtam hozzá, mert bármi értelmét látom, hanem azért, mert volt már rá példa, hogy megnyugtatott. Igen, talán most is segít, ahogy az ujjaim járnak a billentyűzeten, máris kapok levegőt. Légcserélek. Nagyszerű érzés. A gyerkőc mocorog az ágyon, de most fel ne ébredj, mert ha anyu nem írhat, akkor felrobban. Anyurobbanás lesz, és utána Komárom csak egy tölcsér, az égen pedig a jól ismert füstgomba. Szóval anyu egy atombomba. Időzített, és az idő lejárt. Próbálok tovább ketyegni, ezért írok.
Ha lenne olvasóm, most csodálkozhatna, hogy ugrottunk ilyen sokat előre az időben. Időutazunk kedves, nem létező Olvasóm. Eredetileg azt terveztem, hogy digitálisan rögzítem a zaklatott külsejű, kézzel írt naplómat, hogy végre megszabadulhassak tőle (csak úgy kidobni mégsem volt szívem!) és mire napjainkhoz érek, talán megvilágosodok. Megértem, hogy mi történt eddigi életemben. Hol hibáztam, mi az, amit elszúrtam. Szeretném megérteni.
Semmit sem értek. A katarzis még várat magára, tehát hülyének érzem magam. Annyi az energiám, hogy belülről szétfeszít, és nem tudom mire hasznosítani. Gyermekeimet nevelgetem - elvileg. Valójában a gyereknevelés - önmagában - anyagi lemondásokkal jár. Nincs minden évben vidámpark. Vagy wellnesshotel. Nem tudom, hogy ez zavar-e abban, hogy teljes mértékben átadjam magam a gyerekek körüli teendőknek (amire pedig annyira vágytam dolgozó nő koromban) vagy valami más is van a palacsintában. Nyilván van. Sok minden. Nehezen tudok örülni. Vagy csak túl szigorú vagyok önmagamhoz, és ha nem ér fülemig a szám, rögtön szól bennem a vészcsengő, maximalista riasztás.
Amúgy aug. 21-én kaptam időpontot a bíróságon, akkor kezdem meg életem első válását. Mármint hivatalosan. 2003. aug. 20-án volt az esküvőnk, minden hajadon tökéletes álma, 2013. aug. 21-én lesz a válásom (minden feleség rémálma:). Jé, mosolygok, tehát jobban vagyok.
Szívesen mesélnék még.
2014.04.15 kedd
A nagy szerelem paradoxon