"Nevettek az özvegyember fájdalmán. Pedig egyikük sem volt kegyetlen. A fiúról biztosan tudom. Nem védem, csak tudom, ezért mondom. Nem gondolt semmire, a kántálós hangra figyelt. Daru nem akarta tudni, mi miért történik. Daru én vagyok. Illetve voltam, húsz évvel ezelőtt."

Felhívtak a könyvtárból, hogy megérkezett a könyv, amit előjegyzésbe vetettem. Nagyon izgatott vagyok, tele várakozással, félelemmel, mi lesz, ha bekattanok? Nem akarom elveszíteni a kapcsolatomat a valósággal. A gyerekek attól még reggel hétkor kelnek és éhesek lesznek. Vagy mégis? Pokoli izgalmakra számítok:)